Valakik eldöntötték, hogy vannak módok, ahogy oké embereket megölni és vannak módok, ahogy nem oké. Olyan, mintha tárgyakról lenne szó. Teljesen rendben van, ha lebombázod őket, golyókat repítesz a testükbe, vagy napalmot dobsz rájuk és élve elégeted őket. Teljesen oké az is, ha atombombát használsz, de ha ideggázt használsz az például nem oké, csúnya dolog úgy megölni az embereket, válassz inkább a többi lehetőség közül és nem lesz probléma.

Igazából minden oké, ha te hozod a szabályokat, és van erőd eltörölni az ellenállást. Sőt a legjobb, hogyha háborús bűnné nyilvánítod a felszólalást a szabályaid ellen.

A valóságot úgy tűnik mindig valamilyen filteren keresztül érzékeljük. Képesek vagyunk-e valójában látni a dolgokat, embereket? Mi játszódik le benned mikor látsz egy sportautót? Ha megkapom boldogságot fog hozni az életembe, az emberek azt fogják gondolni, hogy sikeres vagyok. Vagy látsz 2 tonna vasat és műanyagot, amiben gyorsan eljuthatsz egyik helyről a másikba?

Ugyanez igaz az emberekre. Mit látok amikor a másik emberre nézek? Azt látom, van-e bármi esély rá, hogy valamilyen módon jobbá teszi az életemet, és ezt hogyan tudom megszerezni rajta keresztül, vagy meglátom benne önmagamat, tisztán látom, hogy ugyanazok vagyunk ezen az űrhajón a Nap körül?

Az egyik legnehezebb dolog megváltozni. Valahol mélyen mindenki tudja mi a helyes, de valamilyen külső hatás, agymosás megakadályozza az emberek többségét, hogy a belső iránytű által kijelölt utat kövessék.

Minden véleményünket, meggyőződésünket általában éveken át ápoltuk, megvédtük támadásoktól, és feladni őket fájdalmas dolog. De úgy tűnik ragaszkodni egy elavult ideához sokkal fájdalmasabb és pusztítóbb, mint azt mondani, hogy ezt rosszul gondoltam, ideje megváltozni. Ez a hozzáállás az egyik legfelszabadítóbb érzés, eltűnik a feszültség, nem kell többé egy visszás hozzáállást védeni.

Az egyik legbiztosabb jele, hogy itt az idő a változásra, ha valamilyen témára, megjegyzésre negatívan reagálunk, támadásnak vesszük. Az ember leginkább arra reagál negatívan, amiről akár öntudatlanul is, de tudja, hogy hiba saját magában.